Miben más egy-egy élet?

Ki merünk-e állni gondolatainkért? Szavainkért? Tetteinkért? Megérezzük – e az érzéseinket, hallgatunk-e belső hangunkra? Vagy inkább, elkerülve az összeütközéseket – elnyomjuk az erőnket, nem adva utat elképzeléseinknek. Várva az elismerést,

Gondolataink teremtő erővel rendelkeznek, akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Panaszkodásunk, borúlátásunk, elégedetlenségünk, aminek nap, mint nap hangot adunk, hatalmas teremtő erővel dolgoznak a jövő, a jövőnk alakításán. És

Amennyiben csak éljük az életünket, s nem vállalunk érte felelősséget, még környezettudatosnak sem vagyunk mondhatók. A feladatok jönnek, s ugyanabba a gödörbe többször bele kell esnünk, mire rájövünk a tanítására.

– Hogyan tudunk a körénk rendeződő és a bennünk levő nehézségekkel, saját „sárkányunkkal” megküzdeni? – Mit tegyünk, hogy megtaláljuk azt a belső erőt, ami által képesek vagyunk felülemelkedni a problémáinkon?

A testünkre, lelkünkre, szellemünkre vigyáznunk kell. Döntő fontosságú, hogy e három szint harmóniában legyen. Az akaratvilág, az érzelemvilág, az értelemvilág egyensúlya! Az akaratvilág erői – a remény. Az érzelemvilág szeretete

Mindenki vágyik a boldogságra. Néha úgy tűnik – hogy megvan, – aztán kiderül, hogy itt is csalódunk, ott is csalódunk. Nem értjük, – miért? Hiszen olyan szépen indul minden! Mi