Srácként azt hittem, minden ennivaló,
. még füvet, sőt legyet is ettem,
de történt velem egy s más és rájöttem, hogy
. nem lehet mindent szeretnem.
Kamaszként azt hittem, a boldogság végtelen
. hosszú makaróni,
ma már tudom, hogy bors csak: ráharapsz,
. könnyezel, nem bírsz szólni.
Kék égen sétált a pufók hold, az örök
. szerelmem merengtem,
de ekkor egy néni kézen fogott és én pirongva
. vele mentem.
Láttam libegni gyönyörűbbeket is, de
. válogatni igazán szégyen,
akkor még gondosan ügyeltem arra, hogy
. a csúnyákat meg ne sértsem.
Később azt hittem, jó hecc, ha a semmiből
. valamit teremtek,
csakhogy a valamik kifogtak rajtam és ravaszul
. semmivé lettek.
Volt néhány meglepő percem, amikor
. hipp-hopp meg akartam halni.
Sakkoztam a halállal, vakon játszottunk,
. függőben maradt a parti.
– Eörsi István –