ugyanúgy, mint minden ember, a világmindenség történetének, soha nem volt, soha nem lesz csodája.
Minden találkozás lehetőség arra, hogy létem és életem csodájának üzenetét közvetítsem a másiknak, és az ő élete és léte csodájának ajándékával gazdagodjam.
Lehetőség arra, hogy mindegyikünk lelke mélyén ordító, Ady Endre által oly leplezetlen őszintésséggel megfogalmazott vágy: „Szeretném, ha szeretnének” kielégítésének valós lehetőségét felismerjem, ne várjam, hogy engem szeressen a másik, hanem én szeressem a másikat.
Magányom puszta ürességét csak az én, a másik felé tett lépésem oldhatja fel. És ezzel a lépéssel lerombolom a magam köré védekezésül emelt falat, amely a magányba zárt. Nyitottá, ám védtelenné váltam.
Aki igazán szeret, az kiszolgáltatott, aki pedig nem, az önmaga sivár életű foglya.
– Tolle –