Amikor a szem

semmi látnivalót nem talál, azt a „semmiséget” térként észleled.
Amikor a fül semmi hallanivalót nem talál, az a „semmiséget” csendként észleled.
Amikor az érzékszervek a forma hiányával találkoznak, a tudatot már nem homályosítja el a forma.

Amikor elmerengsz a tér kifürkészhetetlen mélységén, vagy közvetlenül napkelte előtt a csendet hallgatod, valami benned felismerésszerűen rezonál.
Ekkor a tér hatalmas mélységét saját mélységedként érzékeled, és azt az értékes formamentes csöndet mélyebben érzed önmagadnak, mint az életed tartamát képező bármelyikét.

– Tolle: Új Föld –