amit a nevelés során adnak, a szülők adnak még ajándékokat is abból, amit a saját erejükből halmoztak fel.
Például egy anya tehetséges festő, aki a legszebb képeket festi.
Ez ő hozzá, és nem a gyermekeihez tartozik!
Ha a gyermekei csalódottak, amikor nem tudnak ugyanolyan szép képeket festeni, noha nem rendelkeznek ezzel a tehetséggel, és nem dolgoztak meg olyan keményen ezért, mint az anya, megsértik a szeretet rendjét.
Így működik az élet.
Ugyanez igaz az anyagi javakra.
Az a gyermek, aki feljogosítva érzi magát, hogy örökölje szülei javait, és csalódott, ha ez mégsem következik be, rongálja a szeretetet.
Ha mégis megörökli a javakat, a szeretet az szolgálja leginkább, ha ezt úgy tekinti, hogy pusztán ajándékként kapta.
Ez nagyon fontos, mivel pontosan alkalmazható a szüleink személyes bűneire is.
Az ő személyes bűneik egyes egyedül a szüleinkhez tartoznak.
Gyakran megesik, hogy a gyermekek, szüleik iránti szeretetből magukra veszik a szülők bűneit, és megpróbálják azt helyettük viselni.
De ez megsérti a Szeretet Rendjét!
Ezek a gyermekek önhitten valami olyasmit akarnak tenni, amihez nincs joguk!
Ha például a gyermekek jóvá akarják tenni a szüleik hibáit, akkor magukat a szüleik fölé helyezik, és úgy kezelik a szülőket, mintha azok volnának gondozásra szoruló gyermekek, és a gyermekek a szülők.
– Hellinger –