– A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni, a mag soha nem látta még a világot.
– A mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége.
Az út hosszú, ismeretlen, – biztonságosabbnak tűnik el sem indulni rajta. Ezeregy veszély leselkedik, csapdák és kelepcék szegélyezik – a mag a kemény maghéjban rejtve, biztonságban van.
De most tesz egy próbát:
Összeszedi magát, ledobja a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul.
Pedig – akár ezer évig is biztonságban lehetett volna.
Amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz, a veszélyeknek kitéve.
De elindul az ismeretlen felé, a Nap felé, anélkül, hogy tudná „hová, miért?”.
A küzdelem azonnal elkezdődik, a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal.
Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, s ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja – nagyon viszontagságos, sok bátorság kell hozzá.
A kis vadvirág szembenéz a sziklák és kövek kihívásával, s megtalálja útját a napfény felé.
Feltárja kicsiny lényének hatalmasságát. Éppoly hatalmas, akár a legfényesebb csillag.
Ez a virág megmutatja nekünk az utat, ahogy az élet iránt érzett szerelme kivezeti őt a sötétségből a fénybe. Nincs értelme az Élet kihívásai ellen harcolni, megpróbálni elkerülni.
A kihívások mindig ott vannak, s ha a mag virággá akar fejlődni, akkor keresztül kell jutnia rajtuk.
Legyen bátorságod virággá válni, amit a mag lehetősége rejt magában.