Bármennyire is teli legyünk kisebbrendűségi érzéssel

…tudjuk, hogy hatalmas érték vagyunk.
Túlcsordulunk.

Alig várjuk, hogy odaadhassuk magunkat a másiknak, mert legbelül tudjuk, hogy ettől leszünk boldogok. És egyszerre vagyunk kevés magunknak, mert ahhoz, hogy odaadott lehessek a másiknak, hogy odaadhassam magam, ahhoz kell a másik.

Ez kegyelem.

Ilyen pillanatok akkor érkeznek el hozzánk, amikor már szinte mozgásképtelenné válunk.

Mindenkit akkor ér a szerelem, amikor már szeretetre képtelenné válik.

Örüljön! Mert a szerelem által védtelen, kiszolgáltatott, gyenge lesz.

– Biegelbauer Pál –