Az idősebbek és a bölcsebbek gyakran intenek titeket, hogy emeljetek emlékműveket, jelöljetek ki különleges napokat és alkossatok ünnepélyes szertartásokat megemlékezésül a múltatokra – a háborúitokra, a holocaustjaitokra és valamennyi szégyenteljes pillanatotokra.
Miért kell ezekről megemlékezni?
Miért kell megőrizni a múltat?
És az öregek azt fogják mondani: „hogy ne feledjünk.”
Mélységesebben igaz a tanácsuk, mint gondolnátok, mert ha az emlékezetetekben hozzátok létre a viszonyítási mezőt, azzal fölöslegessé teszitek, hogy a jelenetekben tegyétek meg.
Igazán elmondhatjátok: „soha többé”, és pontosan így is érthetitek.
Ennek kinyilvánításában a becstelenség pillanatait használjátok a kegyelem legbecsesebb pillanatainak létrehozására.
Az idősebbek és a bölcsebbek