A gyerekek ösztönösen tudják, hogy van bennük egy független, láthatatlan rész – az firkálja össze a falat, töri össze a tányért, beszél csúnyán.
A képzeletbeli játszótársat joggal tartja „valaki másnak”, hiszen semmilyen tudatos kontrollal nem rendelkezik felette.
Olyan esetben szokott megjelenni, ha állandóan „jónak” kell lenni.
Az „árnyék” annál fájóbb, minél kevésbé vagyunk tudatában.
Vajon mit akarhatott? Az árnyék is tudatosodni akar.
Az árnyék előképe a tükörképünk – amit másban látunk meg.
– Liz Green –
A gyerekek ösztönösen tudják