Az élő kapcsolatban az adott és a kapott dolgok folyamatosan áramlanak.
Minél nagyobb az áramlás, annál mélyebb a kölcsönös elégedettség.
A legmagasabb szintű adás:
„Amilyen vagy, úgy vagy pontosan nekem való!” – ez mély megnyugvással tölti el a másikat.
Ám, minél nagyobb két ember között az áramlás, annál kisebb a szabadság.
Mert a kötödés nő a cserefolyamattal.
Vannak, akik számára a szabadság a fontosabb.
Ők menekülnek az olyan kötödésektől, amelyet a kölcsönös adás és elfogadás mélyít el, s ezért kevés dolgot áramoltatnak.
Így kevesebbet kapnak ugyan, de megmarad a szabadságuk.
A kapcsolat egyensúlya
A szerelemben – csak annyit szabad adni, amennyit a másik egyenrangúként viszonozni kész, és csak akkor, ha erre képes is.
Ha többet az ad az egyik fél, mint amennyit a másik viszonozni kész, azt a partner nyomasztónak érzi és még kevesebbet ad.
Ezzel az egyensúly egyre jobban felbomlik.
Ez a kapcsolatban az egyik legfájdalmasabb, – vagy, hogy valami mást ad vissza, mint amire tulajdonképpen szükségünk lenne, amire vágyunk.
Ilyenkor el kell dönteni, hogy nem adunk többet, mint amennyit a másik viszonozni kész.
Előfordulhat, hogy a másik ilyen tiszteletének köszönhetően lassanként magától kezd többet adni. De az is lehetséges, hogy túl kevés marad, s ilyenkor a kapcsolat véget ér, mert az ilyen mértékű hiányban a kapcsolat tönkremegy.
– Bert Hellinger –