A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti, s nem valaki mással…
Az adókért, melyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok/van munkahelyem…
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy a barátaimmal tölthettem egy estét…
A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm…
Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben…
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam…
A parkolóhelyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni, és még autóm is van…
A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam…
Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert ez azt jelenti, hogy hallok…
A mosni meg vasalnivalókért, mert ez azt jelenti, van ruhám…
Az esti fáradságért s izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni…
Hogy meghallom hajnalban az óra csengését, mert azt jelenti, hogy élek…
És végül a sok hülye e-mailért, amit kapok, mert azt jelenti, hogy van sok barátom, akik szeretnek engem, s gondolnak rám…