Jók vagytok, ha egyek vagytok önmagatokkal.
Ám, amikor nem vagytok egyek önmagatokkal, akkor sem vagytok gonoszok.
Jó vagy, ha adni akarsz magadból,
Ám akkor sem vagy gonosz, ha önmagad hasznát keresed.
Mert amikor a hasznot keresed, nem vagy egyéb, mint gyökér, mely a földbe kapaszkodik, és szívja annak tejét. Hiszen, a gyümölcs nem mondhatja a gyökérnek: – Légy olyan, mint én, dús és érett; és adakozz a te bőségedből. Mert az adakozás a gyümölcs sajátja, éppúgy, amiként az elfogadás a gyökéré.
Jó vagy, amikor teljesen éber vagy a te beszédedben.
Ám akkor sem vagy gonosz, ha aluszol, míg nyelved céltalanul dadog.
Mert még a dadogó beszéd is megerősítheti a gyönge nyelvet.
Jó vagy, amikor határozottan, merész léptekkel haladsz a célod felé.
Ám akkor sem vagy gonosz, ha sántán érsz oda. Mert még a sánták sem haladnak hátrafelé.
De ti, kik erősek és gyorsak vagytok, ne bicegjetek a sánták előtt, kíméletességnek vélvén ezt.
Megszámlálhatatlan módón vagytok jók, és akkor sem vagytok gonoszak, amikor nem vagytok jók. Csupán vesztegeltek és henyéltek. Kár, hogy a szarvas nem taníthat fürgeséget a teknőcnek.
Jóságotok az önön óriás lényetek iránti vágyakozásban rejlik, és ez a vágyakozás mindnyákotokban benne van. De némelyikötökben ez a vágy sebes folyam, mely hatalmasan zúdul a tengerbe, magával sodorva a hegyek titkait és az erdők dalát. Másokban sekély patak, mely kanyarulatokkal pazarolja önmagát, el-elhajlik, meg-megáll, mielőtt a tengerpartra ér.
De akiben erős a vágy, mégse mondja annak, aki gyönge: – Miért vagy oly lassú, miért torpansz meg? Mert az igazán jók nem kérdezik a mezittelentől: – Hova lett a ruhád? -, sem a hajléktalantól: – Mi lett a házaddal?
– Karil Gibran –