Könnyen tudatosíthatjuk a különböző rezgéseket, ha elképzelünk egy kereket, amelyik lassan körbeforog a tengelye körül.
Látjuk a mozgást, de nem hallunk semmit. Amint nő a forgási sebesség, egyszer csak mély, brummogó hangot hallunk. Ahogy nő a sebesség, úgy válik ez a hang egyre magasabbá, míg végül már semmit nem hallunk.
A sebesség tovább növekszik, és egyre nagyobb meleget érzékelünk. Állandóan fokozódó sebesség mellett sötétvörös színt látunk, amely lassan kivilágosodik, végül narancssárgává válik, majd átmegy zöldbe, a zöldből kékbe, lilába s végül ibolyakékbe.
A sebesség fokozódik, s ekkor az ibolyakék is eltűnik – a tárgy láthatatlan sugarakat bocsát ki.
Tovább növekvő sebesség mellett elektromosság és mágnesség sugárzik, és végül a molekulák széthasadnak, és eredeti atomjaikra hullanak szét, majd az atomok is részecskékre esnek szét, és végül ezek a részecskék is finom anyagszubsztanciává oldódnak.
Ha a frekvencia tovább nő – az eredeti anyagi tárgy már rég feloldódott -, a rezgés tovább emelkedik, míg végül beolvad az abszolútumba, amely minden létező mögött rejlő utolsó valóság: az ISTEN.
– Kurt Tepperwein –