Nem ijesztenek meg a ráncaim

Nem ijesztenek meg a ráncaim.

Sőt, hálás vagyok nekik, hisz azt adták nekem, amit mindig is kerestem.
Élményeket kaptam tőlük: hideget, meleget, fájdalmat, örömöt, egyaránt, amik mind segítettek olyanná lennem, amilyenné lennem kellett.

Az Életemet mutatják, a kalandos történeteimet és a tapasztalataimat.

Lenyomatai az Útnak, amit eddig bejártam.

Miért ne lennék rájuk büszke? Együtt fejlődtem velük azzá, akivé lettem. Tükörképe annak, akik vagyok és voltam.
Az Idő azt adta nekem, amit mindig is kerestem. Önmagamat…

– Sóvári Mónika –