Olvasnivalók

az előző életünk egy-egy darabjával? Amikor a tulipán kihajt és virágzik, majd jön a tél, s eltűnik a Földben – aztán tavasszal újra kihajt – ugyanaz-e a tulipán, mi az új

semmi látnivalót nem talál, azt a „semmiséget” térként észleled. Amikor a fül semmi hallanivalót nem talál, az a „semmiséget” csendként észleled. Amikor az érzékszervek a forma hiányával találkoznak, a tudatot már nem

ugyanúgy, mint minden ember, a világmindenség történetének, soha nem volt, soha nem lesz csodája. Minden találkozás lehetőség arra, hogy létem és életem csodájának üzenetét közvetítsem a másiknak, és az ő élete és

hogy „mennyi a haszon, s mennyi a kár?” – akkor az Élet egyetlen hasznát veszítik el. Elvész az ALKALOM. Elszalasztják az esélyt. Mert nem a nyereség és a veszteség között kell választani, hanem a

légy hű a választásodhoz! Éld végig annak minden percét, következményét, megbánás és hezitálás nélkül, mert akkor valóban megadhatja azt a teljességet, amit képvisel. Az egyik utat éled, míg a másik

Át kell engednünk magunkon az érzeteket, s nem szabad utánuk nyúlni, velük menni, mert akkor magukkal ragadnak. „ Nem félek. A félelem az elme gyilkosa. Szembenézek vele, és átengedem magamon.”

Vannak fénylények. Van élet az Univerzum minden szintjén, sávján. És mindegyik a maga szabályai szerint él. De – mindaz, amit a „másik világból” megtudsz – meditációs gyakorlatok, különböző képességek, stb. – jó lehet neked,

Az ember nem úgy nő bele a törvényekbe, hogy megtartja őket (és sohasem kívánja meg a szomszédja feleségét). Nem, a törvényeket úgy alakították ki, hogy szinte lehetetlen legyen betartani azokat.

El kell indulnod, hosszú utat kell megtenned, és az út végén otthon fogod megtalálni életed értelmét. Mindig így történik. De ez a felismerés nem mentesít az alól, hogy elindulj! Mert különben

bármi, ami akaratból származik – a Sötétség okozza! Ezért tanítja Buddha is a nirvánát, a megszabadulást úgy, hogy ott már az ember semmit sem akar vagy „nem akar”. A „nem cselekvő