Olvasnivalók

Amikor megnyugvást keresek, a csillagokra nézek, ők mindig segítenek, ha meggyötör az élet. Új reményt ébresztenek megfáradt lelkemben, s vigaszt nyújtanak, ha csalódok pár emberben. Csendes, hű társak, akik végig

Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak, mert a holdtalan éj majd megleli a holdat, mert minden mély apály új hullámot dagaszt, mert szélnek kell a fa, szellő a

Álmos medve dirmeg-dörmög, bóbiskol az apró hörcsög. Kócos macska ágyát bontja, sündisznó a lámpát oltja. Fűszál szundít langyos szélben, hosszú pillád hunyd le szépen. Égen-földön csendes minden, csillag fénye álmot

Mondom néktek: mi mindíg búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el. Minden

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid

Minden vagyok, semmi se vagyok, mese és változás: fölnézek a holdra s az vagyok, szemfényvesztő varázs. – Szabó Lőrinc –

Bátyák, nénék, ne siessetek, elmaradnak tőletek az apró gyerekek. Bátyák, nénék, fogjátok kezünk, síkos ez a fényes csillag, a sárba esünk. Bátyák, nénék, el ne hagyjatok, két csillag közt eltévedek,

Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett, Aztán azt mondta: Körtefa vagyok. S gyökere lett a föld, dereka a magasság, Lombja az ég És körtét ettek a bogarak, A madarak, az

Takaród hadd igazítsam, Puha párnád kisimítsam, Legyen álmod kerek erdő, Madaras rét, bokor-ernyő. – Weöres Sándor –

Mindenki törékeny, de mindenki világít, Mindenki fázik, de mindenki melegít Mindenki fél, de mindenki vígasztal Mindenki búcsúzik, de mindenki marasztal És minden lépésnek és súrlódásnak értelme és nyoma van És